Őszintén szeretnék Szlovákia összes polgárának sikeres, egészségben gazdag boldog új évet kívánni. Szükségesnek tartom ezt még egyszer hangsúlyozni, mert úgy érzem, a lényeg a mediális-közterületben elveszik.

Az ünnepek alatt talán valamivel többet figyeltem a médiákat, mint máskor, talán aprólékosabban, mélyebben. Mégpedig azzal a céllal, hogy megtudjam, milyen feladatokat szabnak maguknak az újévben a különböző közszereplők. Bevallom, az eredmény csalódást okozott. Az összes beszélgetés olvasása, végighallgatása után a polgároknak olyan érzésük lehet, hogy a politikusok csak azzal foglalkoznak, hogy ki, mikor és kivel. Ki hova lép át, ki alapít egy új pártot, mennyi lesz belőlük, ki nem alapít politikai pártot, ki kiről készít hangfelvételt, ki lop és ki az, aki nem.

Úgy tűnik, Szlovákia legsúlyosabb problémája a politikai pártok közti mozgalmak és azok a töprengések, hogy egy év múlva ki kivel fog kormányt alakítani. Mindig a szervezési kérdések körül forgunk, amelyeknek hiányzik az alapvető céljuk: a polgárok érdeke az országban. Ezt felelőtlennek tartom. Az összes hasonló „ideológia-kitörés“ szerzőjétől. Már szinte untatnak azok a mindent tudó elemzők, akik már most tudják mi lesz egy és negyed év múlva, legalábbis ami a következő kormány összetételét illeti. Mintha ez lenne a betegek, munkanélküliek, szociálisan hátrányos helyzetűek, vállalkozók, nyugdíjasok, vagy a diákok legnagyobb gondja. Személy szerint úgy gondolom, hogy ez a polgárokat nem érdekli. A lényeg az, hogy az állam azt csinálja, amit kell – gazdálkodjon, tisztességes életet biztosítson és védje a polgárok biztonságát.

Örülnék, ha az ilyen beszélgetések inkább olyan témákról szólnának, mit tesznek az egyes politikusok, illetve politikai pártok a jobb megélhetőség érdekében és mivel teszik jobbá az új évet a tavalyival ellentétben. És mindezt nemcsak globális szemszögből, hanem a polgárok biztonsága szemszögéből is. Akkor hát beszéljünk arról, melyik politikai párt hogyan akarja elérni azt, hogy Szlovákia jobb megélhetési feltételeket nyújtson polgárainak. Beszéljünk arról, ki és hogyan akar segíteni a gyengébbeken. Vagy beszéljünk arról, ki és mit akar tenni azért, hogy Szlovákia fejlődőképesebb legyen. Összpontosítsunk arra, hogy könnyebbé tegyük a polgárok életét regionális szinteken és biztosítsunk nekik tájékoztatást a közügyekről. Mondjuk ki hangosan, ki és milyen új gazdasági ágazatok fejlesztését javasolja a foglalkoztatottság növekedése érdekében. Hogyan tudunk visszatérni az ép gondolkodás elveihez és hogyan tudjuk visszafordítani az olyan gondolatmenetet, amely a rossz utakat keresi, nem pedig a jókat. Konkrétan, világosan és egyértelműen.

Távolítsuk el Szlovákiából a populizmust, a hatalmi arroganciát és nyerjük vissza a polgárok politikába vetett bizalmát. Szerintem ezt tettekkel érhetjük el, nem pedig mediális előadásokkal vagy politikai spekulációkkal. A cél: egy jobb Szlovákiát egy jobb életért. Mert ennek lényege, sajnos, elveszik a politizálás és a spekulációk között. Erről az újévben lemondhatnánk.

Túl vagyunk az év legszebb ünnepén. Úgy, mint minden évben, egy kis ideig most is jobbak voltunk egymáshoz. És most, úgy, mint minden évben, ismét megfogalmazzuk kívánságainkat – mit szeretnénk kapni a 2015-ös évtől, mit szeretnénk elérni, megtenni. Én magam is többször megfogalmaztam ezeket az elvárásokat, és ha őszinte akarok lenni, azon kaptam magam, hogy azt vártam, valaki más teljesíti majd őket számomra. 

Miközben minden egyes kívánság teljesítése a mi kezünkben is van. Kisebb vagy nagyobb mértékben mi magunk is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy új dolgok szülessenek, megváltozzon a dolgok régi rendje. Legyen bár ez a változás magánjellegű, közéleti vagy politikai.

Ez akkor sikerülhet, ha a társadalom negatív jelenségei nemcsak a választásokat megelőző politikai harc eszközei lesznek, hanem valamennyi politikus őszintén gondolt célja lesz e jelenségek felszámolása. Ha a mások, a „korábbiak“ tétlenségére való mutogatást többé nem használjuk fel saját igazolhatatlan lépéseink igazolására. Ha a „véget vetünk ennek“ őszintén és felelősen gondolt kijelentéssé válik. Akár a korrupcióról, akár a bűnözésről, akár a nacionalizmusról, vagy a jogérvényesítés hiányosságairól legyen szó.

Legyünk igényesek abban, amit kívánunk és elvárunk. És legyünk igényesek önmagunkkal szemben is. Együtt elérhetjük, hogy ebben az országban, ahol élünk, visszaszoruljon a korrupció, több munka legyen, kevesebb populizmus, nagyobb erővel bírjon a jog és az arrogancia helyett a tolerancia domináljon. Mindenki a saját helyén, mindenki képességei szerint, mindenki saját erejének megfelelően. A fejnél kezdve.

Együtt nőni tudunk, együtt meg tudjuk változtatni a dolgokat. Ezt senki nem teszi meg helyettünk. Minden polgárnak, minden kollégámnak azt kívánom, hogy a következő évértékelés eredményei pozitívak legyenek. Elsősorban önmagunk előtt, mert ez csak akkor őszinte és felelősségteljes. De ebből az egész ország profitálni fog.

Két hónappal ezelőtt, mikor Szlovákia polgáraira független jelöltek hatalmas tömege zúdult, az abszolút függetlenségről írtam. Akkor is, és most is úgy gondolom, hogy a valós független jelöltek jelenléte a képviseletekben pótolhatatlan fontosságú. Jelenleg az mutatkozik, hogy több „független“ esetében ez csak egy taktikai lépés volt ahhoz, hogy sikeresen szerepeljen a választásokon. Számomra az, hogy a választások után több jelölt is felfedte párt-hovatartozását, keserű szájízt hagyott maga után. Hamisságot érzek belőlük és legfőképpen a lényeg elhanyagolását, mégpedig mit csinálok majd másképp falum, városom érdekében. Az a tény sem elégít ki, hogy ez egy jogszerű választási taktika. Mert igen, ez jogszerű. De szomorú, hogy ennek a taktikának csak egyetlen kizárólagos célja volt - hogy megválasszanak. A jó minőségű polgármesteri és képviselői munkát ez nem befolyásolja. Itt csak egy formáról van szó, nem a dolog lényegéről. Ez a tény okozza a fura ízt.

November 16-tól már a parlamenti választásokra készülünk. Az nyilvánvaló, hogy a polgár csak politikai pártokon keresztül tud bejutni a parlamentbe, ott nem lehet függetlenként játszani. Így hát új politikai pártok kezdtek megalakulni, becélozva a jobbközép spektrumon lévő piaci rést. Egyetlen nap alatt egészen három is, ami véleményem szerint egy ellenálló lelkületű szlovák polgárnak is több mint sok. Persze érvényes, hogy bárki alapíthat pártot, hiszen jogában áll. A probléma ott kezdődik, mint a „független“ jelölteknél – ez csak egy formája annak, hogyan juthat be valaki a törvényhozásba program és konkrét tartalmi stratégia nélkül. Sajnos nem tudok szabadulni ettől az érzéstől. Azt érzem, hogy ez csak egy következő „hóbort” és bizony sehová nem vezet. Az igazamat ill. tévedésemet majd a 2016-os parlamenti választások fogják hitelesíteni.
Próbáljunk meg felelősségteljesen állni a problémához. A légüres teret színvonalas programmal és felelősségteljes alternatívával kell kitöltenünk, de az eddig látottak alapján azonban itt aligha beszélhetünk minőségi versengésről.

Meg kell említeni, hogy ez a botrány nem csak amiatt az összeg miatt ilyen nagy, amivel néhány párt és kormány tagja meglopta a polgárokat, hanem azért, mert az egyik legdrágább kincsünket érinti – az egészségünket és annak védelmét.

Az ország polgárainak ezrei nap mint nap szembe kell hogy nézzenek az egészségügy gondjaival. Azon a napon is, amikor a botrány kitört az országban, sokan fizettek rendelői díjat, a súlyos állapotú pácienseket föl-le helyezték át egész Szlovákia szerte. Több páciensnek ma is el kellett mennie a várótermekből, mivel egyszerűen nem kerültek sorra.

Ennél sokkal cinikusabban hangzik az a tény, hogy a botrány egyik résztvevője két fajta üzenettel tölti meg a bulvársajtót: az egyik, hogy nem tudja megmondani, vajon a „tatranky“ egészséges-e, vagy nem, a másik pedig a bulvár hírekben szereplő szörnyen drágán vett felszerelések. E mellett valahol csendben több millió euróval üzletelnek az egészségügyben. A hab a tortán pedig az, hogy ezt a „szociáldemokrata” párt képviselői csinálják.

Ez a botrány amellett hogy nagy súlyú, megmagyarázhatatlan és etikátlan is. Ezt nem lehet sem megmagyarázni, sem elnézni. Ellenzéki politikusként örülnöm kellene, hogy a politikai ellenfeleimnek ilyen problémái vannak. Ennek ellenére inkább szomorúsággal tölt el, mint örömmel. Mert az a tény, hogy a kormánypárt két ilyen „törékeny hölgye“ így viselkedik, azt mutatja, milyen méretűek lehetnek máshol az üzletelések.

Ezért kollégáimmal a Hídból többre szeretnék törekedni, mint hogy naponta kiadjunk a témával kapcsolatban egy-egy sajtóhírt. Azt szeretnénk, hogy ez a botrány alaposan ki legyen vizsgálva minden oldalról. Ehhez minden lehetséges politikai lépést megteszünk, ami egy ellenzéki párt rendelkezésére áll – kihasználjuk a képviselői ellenőrzés lehetőségét és rendszeresen információt kérünk majd az illetékes bizottságtól az ügy megoldásának menetéről. És hiszem azt, hogy a büntetőeljárás során tevékenykedő szervek a belügyminiszterrel az élen észlelték, hogy a botránynak nem a politikai síkon kéne végeznie.

A tegnapi sajtóhír arról, hogy az egészségügyi tárcát Lubomír Vážny vezeti majd, nem éppen egy optimista hír. Nekem inkább arra utal, hogy a Smer a botrányt nem oldja meg, hanem inkább a szőnyeg alá söpri. Ezért is kell kitartónak lennünk ebben az ügyben, és nem csak a médiák előtt, hanem a parlamentben is.